Avagy a családjog és a gyerekvédelem ma.
Alaposan utána nézve a dolgoknak, nagyjából annyi esélyem van megtartani a jelenlegi, normális, nyugodt életünket, mint a címben idézett ízeltlábúnak egy hattonnás ellen.
Hiába szerepel a vonatkozó családjogi törvényben, az, hogy a láthatás a gyerek joga az apa kötelessége, és az a gyerek érdekeit kellnézni, a jelenlegi gyakorlat nem ez. Valójában, az ártatlanság vélelmére hivatkozva, amíg az apa nem csinál bajt, addig a gyereket úgy és oda viszi ahova akarja. Az a szabály, hogy miután valami történik, akkor indul be a hivatal gépezete.
Most akkor képzeljük el, hogy a gyerek apjával megy, történik vele valami, Mucika a hivatali dolgozó, a törvényesség szigorú felügyelője erről hétfőn reggel a értesül, és a sokadik kávéja után be is indítja a gépezetet. Nem tudom, ez mennyiben szolgálja a gyerek érdekeit és a 48 óra alatt mi minden történhet a gyerekkel, de ne, inkább ne képzeljük el, hogy ez valóság lehet.
Alapfelállás, és most már tudom, társadalmilag is ez az elfogadott, hogy az anya "tartja" a gyereket, az apa pedig fizeti a gyerektartást, és láthatásra viszi a gyereket. Vagy nem fizet, vagy kevesebbet, vagy nem viszi. A variációk száma végtelen, a lényeg, hogy az anya akkor végzi jól a dolgát, ha csendben megteremt mindent és magában azon imádkozik/reménykedik, hogy a gyereke apja is teljesítsen. Az anyának nincs eszköze arra hogy a másik felet is teljesítésre bírja. Mert, ha ez még valakinek újdonság, a nem teljesítés büntetlenül megtehető. Nincs még rá példa, hogy egy tartásdíj töredékét fizető apát elítéltek, megbírságoltak volna, vagy egy gyerekét évek óta nem látogató apát pellengérre állítottak volna. Olyan már volt, hogy az apa hirtelen ötlettől vezérelve feljelenti a gyerek anyját a gyámhivatalnál és a nőt megbírságolják.
Azt mondják okosabb hagyni elaludni az ügyet, legyen szó tartásdíjról, vagy láthatásról, mintsem hivatalos helyre fordulni és betartatni az ítéleteket a vonatkozó, hatályos törvényeket, és talán megbecsülést kivívni az egyedülálló szülőknek. Azt mondják, nem érdemes próbálkozni. Azt mondják, úgysem fog sikerülni.
