Mármint, ami a feladataimat illeti. Valahogy ez az egy-kétszemélyes család most kezd nekem nagyon feltűnni, és gyakran felteszem magamnak a kérdést, ez már mindig így lesz. Igazán megszokhattam volna, mert ex nagyjából a 12. terhességi héttől tett az egész közös életünkre. Szóval már 4 éve. Ez nem panasz, meg nem is haragszom rá, most már, de nehéz, na.
Biztos nekem (ki másnak) kellene másként megszervezni az életünket, de nem megy. Mire agyilag magamhoz térek a heti munkától már szombat este van. Aztán vasárnap, ami a gyereké, a pihenésé, a házimunkáé. Aztán itt az este, kinyitom a határidőnaplóm és...., nos itt van, hogy mit akartam, kellett volna csinálni. Ami szintén én vagyok, a céljaimhoz kell, mert azok még vannak, de nem maradt rá erőm. Egyszer kérdezte valaki, hogy esténként nem unatkozom-e férj és tévé nélkül, de erre eddig még nem volt példa.
Az egyedülérzésről meg annyit, hogy azt álmodtam, hogy terhes vagyok, az ötödik hónapban voltam, és ott is tökegyedül csináltam mindent, Például az Apáthy sziklához vittem fel egy monstrum narancssárga háromkerekű babakocsit, benne egy gyerekkel, velem volt a gyerek egy kicsit idősebben, plusz egy a hasamban. Szóval kicsit aggasztó, hogy sem nekem, sem a gyereknek nincs gyakorlatban működő családunk, olyan igazi, de neki még az egyszem nagyszülőkön kívül példa sincs.
Na, de azért főztem jót, húsleves, olyan igazit, mézes-majorannás pulyka, házi őszibarackbefőttel, sütemény innen. Aztán leregisztráltam innen, mert egy kósza találkozás alkalmával valaki kövérnek titulált. Engem. 21-es BMI-vel! Meg amúgy is általában, inkább idiótával, mint értelmes emberrel akadram össze az egyszem O.-n kívül, de ő ugyen nem számít. Tudom, erre mondanák az okosok, hogy jelzés van, abban, hogy mit vonzunk be.
Viszont az elmúlt időszak jó döntései közé sorolom, hogy halasztottam az egyetemen, mert a gyerekkel sokféle kivizsgálásra kell járni. Szerencsére eddig úgy néz ki semmi komoly, az apja génjeit örökölte testileg, akinek -  de most minden él nélkül - nem igazán tökéletes a génálománya, de késő bánat, viszont az oxigénhiányból adódó dolgokal még el lehet szórakoznunk vagy 10-15 évig. Szerencsére az több, mint egy évig tartó Dévény-torna jó alapot adott, de most már kell más is, illetve a masszázst egyszerűen nem tűri.
Na, hát ezek vannak.