S, mint sárkány

Szóval még mindig nincs bébiszitter. Az egy dolog, hogy az órabérek az egekbe mennének, feketén persze, de, hogy eddig a szakirányúakból csak a ki nem szelektádódottakkal volt dolgom amelett már nem tudok szó nékül elmenni. Volt egy igéretes jelentkező, de valahogy olyan szegényes volt. A tények, hogy gondozó egy bölcsiben, és évek óta gyerekfelvigyázó, meg a referenciái csupa-csupa jót mutattak. Az, hogy nem tömegközlekedik, gyalogol helyette, az csak fura volt, de a gyereknek mondott mondatainál kezdett villogni a piros lámpa. "Ne adj nekem mindent, mert neked nem marad te szegény". Nálam az a szokás, ha órákig vigyáz valaki a gyerekre ehet és ihat is nálam, ugyanazt, mint a csemete, nem kell kis uzsonnás csomaggal érkeznie. És ezt a nőt hiába kínáltam, semmi nem kellett, még egy pohár víz sem, de mindezt olyan nagyon szenvedve utasította vissza. Aztán mikor első alkalommal fizettem, és a legelső talákozásért is, mikor a játszótéren ültünk le ismerkedni, kért volna pénzt, azt mondtam állj. Ugyanis ez nem szokás, nagyon nem. Keresés folyatódik.