Valami ilyesmi lehetett a címe annak a kiadványnak, amit bölcsődében kaptunk, hogy  tájékozódjunk jól az óvodai lehetőségekről itt a kerületben, ha már a havi 80-100 ezer forintot nem tudjuk/ akarjuk kifizetni a gyerek óvodáztatására, mi szülők.

Szó se róla, volt azokban minden szép és jó, többek között az is, hogy egészséges emberré formálják a gyereket. Zárójeles megjegyzés, az egyém egészséges, ilyen szempontból nem kéne formálni. Még zárójelesebb megjegyzés, hogy a másodlagos szocializációja során katasztrófális dolgokat tanult meg. Eddig. Köpködés, érzelmi zsarolás, csúfolódó versek skandálása, azok teljes meg nem értésével együtt. Zárójel bezárva, mert ezeken lehet nekem még korrigálnom.

De az étkezésen nem. Napról-napra, hétről hétre nézem a menüt és nem értem. Keksz és tejeskávé reggelire? Rámás, vagy üres zsömle és kakaó? Túrórudi uzsonnára? Vagy rágórépa? Bár az legalább zöldség. Még nem jöttem rá, hogy mi az a suhantott leves, a hamisgulyásról vannak elképzeléseim. Összefoglalva: szinte nulla hús, rengeteg  tészta, szinte nulla zöldség, sajt, tejfélék alig. A gyümölcsöt mi visszük.  A gyerek ráadásul a tejet nem ihatja meg.

Állítólag az egész kerületben csak egy ételkiszállító van, ők.  Nehezen hiszem, hogy nincs választási lehetőség.  Az egyik anyuka nagyon plasztikusan fogalmazott: "Ha a vezetőségnek kellene egész nap puszta zsömlén lennie másnapra biztos lenne rendes étel."

Így hétvégente főzök, 3-5 féle ételt, mindig van hús, gyümölcsszósz. Mellé minden reggel együtt reggelizünk, és este együtt vacsorázunk, szigorúan tápláló és vitamindús ételeket.