Ahogy lenni szokott a jó idővel B. beújított valami vírust, ami miatt 10 napnyi programunk alapjaiban megváltozott. Onnan lehet tudni, hogy a gyerek már nagy, hogy nem sokat kell éjszakázni mellette. Vagy csak szimplán mázlisták voltunk, hogy nem kellett éjjel fél 3-kor hűtőfürdőzni, elég volt a gyógyszer is. Persze megkaptam én is, kis késéssel, de nekem elég volt egy nap, neki meg ez a 10.
Szóval nem voltam Tankcsapda koncerten, pedig leszervezve autó*, gyerek, meg minden, nem is tudom mikor jutok el egyáltalán. Nem volt családozás, nagyjából kétévente tudunk így összejönni, ahogy most. Hát most nem jöttünk össze.
Ezeken nekiszomorodva, és jelentős alvásdeficittel elmentem a Restaurant day-re. Régen olvasom Zenóbia blogját, és nem azért mert diétázásra kényszerülve mazochista vagyok, hanem mert szeretem ezeket a sütiket a receptjei alapján elkészíteni, számunkra is ehetően. Kevés sütit kóstoltam meg, inkább ajándéknak vittem a B.-vel senyvedő S.-nek**, de amit igen, az nagyon-nagyon finom volt.
Nem tudom, ez a lány egyébként mivel foglalkozik, de a süti az a szenvedélye, és jól csinálja.
*Opellel mentem volna!
**Igen, nálunk a keresztapáknak ilyen sanyarú a sorsa
