Már az idei év élménye, hogy eljutottunk a Tropicariumba, igaz nem oda indultunk. A gyerekkel az elsejénk olyan fáradtra sikeredett*, hogy az jutott eszembe, ma vonatokat nézünk, azokat lány létére imádja. Hát nem csak néztük, fel is szálltunk rá, és mentünk amíg a jegyünk engedtem, egészen a Camponáig. Egy nagy csapat orosszal együtt megállapítottunk, hogy a cápák még most is nagyok, a ráják meg követik a divatot a leopárdmintájukkal. B. egy rengeteg halat felismert, a hazaikat szinte mind, de a cápákat is azonnal, miután elmondtam a kopoltyúfedő hiányát.
A Flirt, mivel 5 éve nem ültem igazi vonaton, nekem is élmény volt, elég régi emléknek tűnnek a hideg, füstös, koszos vagonok, amivel évtizedekig ingáztam, hol itt, hol ott.
Egy kicsit megint vidékinek** éreztem magam, mert konkrétan azt sem tudtam merre vagyunk, de volt menetrend így visszataláltunk a városba térkép nélkül is. Ahol megint plázáztunk születésnapomra keresek magamnak teknőst, nem élőt, már van egy kiszemelt darab, csak kell valaki, aki nekem ajándékozza, mert úgy ér.
*S. megmutatta a passzív-agresszív énjét, mikor 8*** óra alvás után felcsengetett. Pedig mondtam, hogy a BUÉK sms-től számított 11. óra előtt ne zavarjon, mert alszunk.
**Annak idején állandóan volt nálam térkép, nehogy eltévedjek.
***Én vagyok az akinek 9 órát kell aludnia, ébreszteni tilos!
