Izgalmas dolog az, amikor egy gyerek cseperedik és egyre több dolgot lehet rábízni. Magam sajnos nem vagyok a delegálás nagymestere, inkább gyorsan én, mint másra várni, szötymörögni. Iszom is ennek a levét...
Ahogy minden kisgyerek B is utánzott kiskorában. Portörlés- mikor még volt rá időm - porszívózás, mosogatás, szóval minden házimunka, amit tőlem lát. Sütés-főzés, olykor ment együtt, de az ritkán. Aztán a munka egyre több lett, nem volt elég a munka bent, itthon is le kellett ülnöm a gép elé, olykor reggel, még evés előtt/helyett azzal kezdtem, vagy vacsora után/helyett azzal feküdtem. De ez mellékszál, végül is ebből tartom el magunkat, a lényeg, hogy a feladatokat, inkább megcsináltam én itthon, mint Borkával együtt csináltam volna.
Aztán most iskolás lett és bizony látom, hogy nem önálló, és a suliban - amúgy logikusan nem pakolnak utána. Egy dologra valóban nehezen koncentrál egyébként is, és nekem ezért is váltanom kellett. Kőkemény szabályok- nekem.
Feladatot delegálok, együtt hajtogatjuk a ruhát. És B. hajtogatja, szegénynek nagy munka, mert eddig én hajtogattam, ő csak 3-4 évesen játszotta ezt. Már nincs hozzá türelme, de azért csinálja. Én meg biztatom és dicsérem, de nagyon fáradtan nehéz dühösen nem odaszólni, hogy már megint egy kupacban vannak a ruháid a földön? Viszont mindketten nagyon örülünk, ha a ruháink a szekrényben vannak.
A főzés továbbra is az én területem, de segíthet, ha tud. A sütésben, van, amit egy az egyben át tud venni, gyümölcsreszelésben verhetetlen. A terítés, edények leszedése az ő dolga, nagyon szívesen és ügyesen csinálja, már az oviban is szeretett napos lenni, ez is olyasmi. Mosogatni nagyon szeretne, még nem elég magas a mosogatóhoz, de olykor szokott.
Őszintén, mert végül is ez egy olyan blog, féltem attól, egyszer csak elvész a szeretet és harmónia, ami itthon van, mert már túl fáradt voltam mindent, de tényleg mindent egyedül csinálni. De az iskola ráébresztett, hogy van, amit én sem csinálok jól (...).
