Mármint a megszokásé. Valahogy nem értetem, hogy miért vagyok ilyen noszatlgikus, merengő, meg nem is tudom micsoda. Persze, hiszem beteg voltam, na, de mégis. A hetet végülis egy nap betegszabadsággal zártam, miután viszontláttam magam egy hírportálon. Másnap inkább be se mentem melózni. Aztán csak rájöttem, hogy azért van nekem nosztalgiám, mert mikor utoljára dolgoztam, a hétvége első napja a lustálkodás és szex napja volt. Regeli kávé az ágyba, én kaptam, majd a többi. Ehhez képest már nem kávézom, ... ööö ..., más sincs, csak a gyerek jött az ágyamba pihenni, ő sem volt valami jól, mert egy óvatlan pillanatban tele is rókázta az egészet.
Azért biztató, hogy mára jobban lett a gyerek, most már gondolatban szugerálom a múlt héten megismert porcelánbőrű férfit, hogy ugyan hívjon már fel, hátha még kávézunk is talán.