A héten előjött belőlem az anyatigris tényleg. Harmadik hete jár a gyerek az oviba. És két hete egy ovónő van 30 gyerekkel. Érted egyetlen ember 30 izgő-mozgő 3-6 évesre, akik közül nem mind mintagyerek. Ó, van egy dada is, de hát ő az egész oviban van. A héten egyszer irgalmatlanul szomjas, másnap rettentő éhes, harmadnap alulöltöztett (csak a pulóvert nem került fel a kabát alá). Negyednap aztán elmondam, hogy ez így nem igazán jó.
Amiért valóban kiakadtam, az az,  hogy nem mondta meg a helyettesítő ovónő, hogy a gyerek leesett a hintáról. Egy olyan hintáról, ami eu szabványos, közben meg pocsék, mert egy vízszintes műanyag az egész, semmi háttámla. Nem is egy hároméveshez méretezett. És az onnan tudtam meg, hogy sáros volt a trikója háta, azé a trikóé, aminek gatyán belül kellett volna lennie egyébként. Majd azt mondta a  helyettes, mikor később felelősségre vontam, hogy nem is sírt, másnap már nem is sírt annyira.
Most dörgedelmes levelet írok ide is oda is, de inkább el kéne onnan hozni a gyereket, de nincs hova vinni, amíg én dolgozom.