S, mint sárkány

Még néhány hete gondoltam valakinek hangosan végig azt, hogy mivel is ütöm el az időm úgy általában. A nem túl bonyolult válaszomból az derült ki, hogy van a munkára, van a B.-re fordított idő, van az egyéb kötelesség és én valahol a sor legvégén kullogok.
A ráébresztőnek szánt, De akkor hol is vagy te? kérdésre, csak azt tudtam válaszolni, hogy sehol, ami azért így nem igaz.

Ellenben levelezgetve M.-el és V.-vel az e heti beszámolót visszaolvasva igen csak B. felé billen a mérleg. Tegnap este persze, mikor a traumatológián várakoztunk, és egy kicsit  (nagyon) aggódtam, és most sem gondolom, hogy kidobott idő lenne egyetlen perc is akár, amit vele vagyok. Ma a tegnapi miatt nem volt munka, nyilván. B.-vel szerencsére minden rendben.

A feltett kérdésre most azt a választ adnám, hogy amit teszek a munkában, B-.vel, az is én vagyok, az is egy részem. Nem ahhoz kell nagy fegyelem, hogy azokat a feladatokat elvégezzem, hanem ahhoz, hogy amikor végre van időm magamra, azt tényleg magamra és ne egyéb és valami társadalmilag hasznos dologra fordítsam. Hogy tudjak pihenni, és ne azt lássam egy szabad félórába, hogy alaposabban porszívózhatok, vagy utolérhetem magam egy pluszmunkában.

Kis híján lemaradtam a Tankcsapda élő lemezbemutató közvetítéséről, de aztán mégsem. Majd' 40 percet láttam. Olvastam ugyan a lemezbemutatóról néhány cikket, de úgy látszik a médiazajon nem jött át az üzenet: ma este 19.30-tól lemezbemutató.

Még mindig nagy varázsa van az élő közvetítésnek, annak ellenére, hogy a TV már tudja ezt néhány évtizede, számítógépen egy kicsit más. A tévén nem látható, valós időben ki és mit gondol a műsorról, hányan nézik azt valójában. Már akit érdekel a statisztika, engem igen.

Nekem tetszett, annak ellenére, hogy a laptopom nem túl hangos (megjegyzés: vegyek végre hangszórót).  B. folyamatosan sóhajtozott, hogy bárcsak ott lehetne, mekkorát bulizna, holott egy 7 évesnek még online sem kellene iskolaidőben rock and rollt néznie. Akkor nem bírtam beparancsolni az ágyba, de mostanra már elaludt.

Izgalmas dolog az, amikor egy gyerek cseperedik és egyre több dolgot lehet rábízni. Magam sajnos nem vagyok a delegálás nagymestere, inkább gyorsan én, mint másra várni, szötymörögni. Iszom is ennek a levét...

Ahogy minden kisgyerek B is utánzott kiskorában. Portörlés- mikor még volt rá időm - porszívózás, mosogatás, szóval minden házimunka, amit tőlem lát. Sütés-főzés, olykor ment együtt, de az ritkán. Aztán a munka egyre több lett, nem volt elég a munka bent, itthon is le kellett ülnöm a gép elé, olykor reggel, még evés előtt/helyett azzal kezdtem, vagy vacsora után/helyett azzal feküdtem. De ez mellékszál, végül is ebből tartom el magunkat, a lényeg, hogy a feladatokat, inkább megcsináltam én itthon, mint Borkával együtt csináltam volna.

Aztán most iskolás lett és bizony látom, hogy nem önálló, és a suliban - amúgy logikusan nem pakolnak utána. Egy dologra valóban nehezen koncentrál egyébként is, és nekem ezért is váltanom kellett. Kőkemény szabályok- nekem.

Feladatot delegálok, együtt hajtogatjuk a ruhát. És B. hajtogatja, szegénynek nagy munka, mert eddig én hajtogattam, ő csak 3-4 évesen játszotta ezt. Már nincs hozzá türelme, de azért csinálja. Én meg biztatom és dicsérem, de nagyon fáradtan nehéz dühösen nem odaszólni, hogy már megint egy kupacban vannak a ruháid a földön? Viszont mindketten nagyon örülünk, ha a ruháink a szekrényben vannak.

A főzés továbbra is az én területem, de  segíthet,  ha tud. A sütésben, van, amit egy az egyben át tud venni, gyümölcsreszelésben verhetetlen. A terítés, edények leszedése az ő dolga, nagyon szívesen és ügyesen csinálja, már az oviban is szeretett napos lenni, ez is olyasmi.  Mosogatni nagyon szeretne, még nem elég magas a mosogatóhoz, de olykor szokott.

Őszintén, mert végül is ez egy olyan blog, féltem attól, egyszer csak elvész a szeretet  és harmónia, ami itthon van, mert már túl fáradt voltam mindent, de tényleg mindent egyedül csinálni. De az iskola ráébresztett, hogy van, amit én sem csinálok jól (...).

Közben azért történtek dolgok, például mégis voltam a Szigeten, egy véletlennek köszönhetően. Bejött az elgépelés, leltem Szigetet. Ezt az élményemet aztán néhány nap múlva meg is oszthattam a Bezzeganya népes olvasótáborával, köszönöm a lehetőséget. A cikk eredeti címe a Forró nyári este helyett címet viselte, ami főleg nekem volt sokatmondó.

Csak a történeti hűség kedvéért,* azóta volt Tankcsapda a BME-n, de B. sulikezdése minden energiámat elszívja. A sulikezdés maga egy mámor, az anyagi része biztosan. B. örül, hogy végre tanulhat**, én örülök, hogy ő örül és nagyon-nagyon büszke vagyok rá. Ha egyszer lesz bátorságom, időm, kedvem, stb., visszatekintek, hogy mit kellett nekünk nekünk megtenni ezért.

*Észrevettem, hogy kb. minden postomban szóba kerül a TCS, kicsit monomániásnak tűnhetek, azt hiszem.
**Az első nap, azt mondta, hogy mindig is erre vágyott, reggel 6-kor pattant ki az ágyból.

Ha nem lett volna a freeblog adatvesztése, akkor most biztos kellemes nosztalgiával olvasnám a tavalyi nyárról szóló beszámolós. Nagyon izgalmas hónapok voltak, többféle és pozitív értelemben, és nyár az egyik legjobb esemény egy szigetes koncert volt. Azóta is jó érzéssel gondolok vissza arra a napra, B.-t vittem magammal, ígéret szép szó miatt, aki a hatévesek kíváncsiságával nézegettet körbe-körbe. Már előre kinéztem a neki való programokat, helyszíneket, jól érezte magát. A nap záróeseménye nekünk a Tankcsapda koncert volt, míg másoknál a buli akkor kezdődött el. Az utóbbi évek egyik legjobban sikerült  bulija volt, olyan koncert, ahol az elejétől a végéig zenére lehetett figyelni, nem volt közben sztorizgatás, evés-ivás, pisiszünet és a többi. Főleg azért nem mert B.-t nagyon lekötötte, amit lát, hall, és csak azzal foglalkozott. Azóta már voltam  több koncerten és egyiknél sem tudtam magam átadni úgy a zenének, mint akkor.

A koncert másnapján B. kíváncsiságát kielégítendő még nosztalgiáztunk egy jót, megmutattam a 95-ös napijegyet, sajnos a 93-as kis karton napijegyet és a 94-es karszalagot (ott alvós hetijegy!) nem találtam, meg azt a még vagy fél tucat másikat sem. Beszélgettünk sok olyan dologról a bulizással kapcsolatban, amire kíváncsi volt.

Az idén egyre másra jelennek meg a cikkek a Szigetről, Némelyik igazi élménybeszámoló, kedvcsináló, a másik tényleg tájékoztat. Végül is érthető ez egy fontos esemény, a hidak felzászlózva, városban minden sarkon tájékoztatják az ide érkezőket, merre menjenek, nagyon profi a dolog. Idén nem lesz Sziget , nekem nem. A  krach óta keményen dolgozom az anyagiak rendbehozásán, de most néhány dolog beelőzte a sorban  az önfeledt szórakozást. Pedig van néhány koncert* (1995-ös igazi retró, ott voltam, friss jegyesként, atyaég), amit szívesen megnéznék, a nyerő nap a csütörtök. De ha nem, hát nem.  Csak havi 1000 forintot kell betennem egy dobozkába, jövőre még ott lehetek.

*A fürdőköpeny verhetetlen

Az utóbbi években nagyon jellemző rám, ha valami beválik, nem gondolkodom a váltáson. Tartós és nem tartós holmikkal, sok dologgal Bútor innen, cipő onnan és így tovább. Arckrémet 16 év után váltottam, azt is csak véletlenül.

A zenével is így vagyok, vannak bevált zenék,azokat hallgatom, nem keresek mást.  Van egy zenekar, egy idézetet még itt olvastam, vagy hat éve. Aztán máshol is, szerepeltek tévében, újságban, jókat írnak, gondoltam. Volt koncertjük a Kobuciban is, de nem mentem (az a sok munka). Aztán egy másik munka miatt bele kellett már hallgatnom a zenébe. Klassz, nagyon klassz.

Azok  a vitorlák a NAV és a bank közös munkájával jó messzire tűntek. Ahogy írtam, mínusz x százezernél már nincs mit tenni, felteszem a kezem.

A bank tette a dolgát, de sikerült egy ügyintézőnek olyan sítlusban tenni mindezt (értsd: rugdossuk még a földön fekvőt), hogy inkább felkeltem. Egyrészt pénzintézeti dolgozónak illik ismerni a végrehajtási törvényt (a fizetésemből miért 6000 Ft maradt  a számlámon), másrészt illene tudnia, hogy az inkasszó vagy a lakáshitel élvez elsőbbséget és ha tudja, azt illik megmondani az ügyfélnek. Persze biztos csak kímélni akart, mert tudta, hogy a valós választól inkább kimenekülök a bankból, mintsem újabb hitelt felvegyek. Több kérdésemre (ingyen) nem válaszololt, pénzt meg nem kapott, így az információ örökre a bank titka marad. 

Szóval ezért átrajzoljuk kicsit a nyaralási terveinket, bár előrelátóan a Balatonon már voltunk az idén, kedvező áron. Szép volt az idő, nagyon jó volt az ellátás és a jégeső is csak abban a pillanatban kezdett el szakadni, mikor hazafelé indult a vonatunk, tömve néhány ezer fesztiválozóval. 

Emlékszem arra, hogy gyerekként mennyit utaztunk és azt mennyire szerettem. Akkor még csak kevés helyre lehetett menni, zárva voltak a határok, vágyakozva gondoltam bele, hogy néhány osztálytársam azért jutott messzebre is.  Mára már ez megszűnt, bárhova lehet menni, ehhez képest kevesebet megyünk, mi biztosan. Tavaly kérdezték B.-t hol nyaralt és egy kis falu nevét mondta, ahol szerintem jól érezte magát. De a többiek mást mondtak. B. aranyos, kedves és őszinte hozzám, már benne van a vágy, hogy menjen és megismerjen más helyeket is, ne csak a kis falut a helyes fürdőjével. Láttam szomorkodott, néha van miért szomorkodnia és nem csak az utazásról van szó.

Ahogy tavaly, úgy idén is megterveztük az évet, és erre az évre ígértem neki Balatont, Bécset (vagy legalább a RailJetet), esetleg kis hajózást, nagyon kérdőjelesen volt szó egy újabb tengerpartról,  TCS koncertről, zenélésről, moziról, sok együtt töltött időről.

Az idő együtt egyébként is kell, nyáron nincsenek fejlesztések, csak táborok, ahová B. nem megy.  A legutóbbi kontrollok megmutatták, miben kell még B.-nek fejlődni, aki bámulatra méltó fegyelmezettséggel végzi a gyakorlatokat. A fegyelme és az őszintesége mellé most már egy kis grafománia is társult, ugyanis a nem tetszését, érzelmeit írásban (is) kifejezi, kis cetliket hoz, teljes mondatokban, olvashatóan írja le, mit gondol. Ami ahhoz képest, hogy egy éve, még három év lemaradásban volt grafomotorosan, hatalmas feljődés.

Ez az amiért a padlón szöszölni semmi értelme. 

Amikor ma délután jelzett a telefonom, kívácsian pillantottam az SMS-re és egy pillanat alatt dermedtem meg az egyenlegem láttán.  Utánajártam a látottaknak és most már nyugodt vagyok. Most van az, mikor felteszem a kezem és azt mondom, nincs mit tenni.

Ha minden jövedelmem (fizetés, gyerektartás) megérkezik, az egyenleg akkor is negatív marad. Az NAV inkasszózott, bírósági ítélet alapján. Mínusz x ezer forintom van, mondon mínusz.

Hó eleje van és ebből a mínuszból nem tudom befizetni a számlákat, kifizetni B. fejlesztőjét, nem tudok ennivalót venni és a bank nem tudja levonni a lakás törlesztőrészleteit.

Minden elismerésem annak, aki ezt megtette, de tényleg. Anyagilag pengeélen táncoltam az elmúlt években, beosztottam, centiztem, dolgoztam és nem keveset, de nagyon sokat. És tessék, most megint ott vagyok, sőt most igazán.

Az a helyzet, hogy mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem jutnak eszembe jelszavak. Nekem, aki 5-7 éves kihagyások után tudott értelmetlen, de nagyon hasznos karaktersorokat felidézni, nem csak azt, hogy hat csillag.  Azt hiszem a tárolókapacitásom ilyen jellegű határára értem, vagy csak szimplán ki kellene magam pihenni, nem tudom.

Sajnos nem tudtam erre a blogra sem belépni, így kétlaki lettem, mint a csikófark, átmentem egy másik hegyre (is). Sőt B.-nek is lett blogja, amit hamarosan ő is írhat. De most megint van jelszavam, igyekszem nem elfelejteni.

A Balatonon azóta sem voltunk, a Velencei tónál viszont igen. Azért ez is valami, örültünk.

Egészen a eddig a hétig úgy gondolhattam, hogy B. is és én is igen erős immunrendszerrel rendelkezünk már. A bölcsődés, óvodás évek alatt átment rajtunk ezerféle vírus, bacilus és most már az iskolára készülve nem fog ki rajtunk a betegség. Tévedtem. B. kezdett köhécselni, de semmi láz, vagy piros torok. Aztán keddre egy sápadt és nagyon köhögő gyerek várt a torna után, az orvostól köhögéscsillapítót kapott a száraz köhögésre. Most nem mondanám, hogy az izlandi zuzmó kivonat amellett, hogy drága totál haszontalan is, de nekünk nem vált be és komolyan megijedtem, mert B. úgy köhögött, hogy sípolt közben. Aztán kapott másik köhögéscsillapítót, az használt, szerdán estére már elég virgonc volt.

Én bevállaltam, hogy itthonról is nyomom a munkát, reggel még én is virgonc voltam, estére már nem. A csütörtök a csendes gyógyulás (B.), a munka és stagnáló nátha (én) jegyében telt. B. éjjel már hurutosan köhögött, így most kapott köptetőt és tovább gyógyul, már csak étvágya nincs, de egyébként majd' olyan, mint újkorában. Én tovább stagnálok, reggel még volt hangom, most már nincs, ezért ma már jobbára írásban dolgoztam. Szerencsére holnap már szombat van, elméletileg nincs munka, tehát fekhetek végre az ágyban a főzés után. B. majd mesét néz, vagy ő is pihen, hát ez utóbbira azt hiszem kicsi az esély.

Azt azért el kell mondanom, hogy ezen a hétvégén terveink szerint a Balatonon kellett volna lennünk. Igen zord anyagi helyzetem ellenére szerettem volna megmutatni a jeges Balatont B.-nek, meg  a fakutyázást és hasonló vicces dolgokat és átcsoportosítva a dolgokat el tudtunk volna utazni egy éjszakára.

Sokat gondolkodtam menjünk, vagy sem, mert nagyon kicentizett lett volna a maradék pár nap a fizetésig. De most már nem kell ezen gondolkodnom, jó lesz, ha hétfőre meggyógyulunk mindannyian.

A pénzes dolgokkal mostanában nincs nagy szerencsém, most először fordul elő velem - legalábbis nagyon úgy tűnik - hogy nem fizetik ki egy munkám. Sajnos az illetőt 10 éve ismerem, így még nehezebb megértenem. Nem akarom neki elmagyarázni neki, hogy nem vagyok ingyenmunkás és nem akarok B.-re, meg a fejlesztéseire hivatkozni, meg úgy általában semmire, mert a munkát elvégeztem és jól végeztem el, de az a pénz nekünk 5 havi fejlesztés.

Mert fejlesztés úgyis lesz, legfeljebb Balaton nem.